Egy megtapasztalás visszacsatolása

2016. október 06. - Dévity István

A megtapasztalás ami visszacsatolás, erősíti a hitünket az Egy Igaz Teremtő és szférájának jelen gondoskodásában.

Itt egy megtapasztalást visszacsatoló levél, egy Önmagáért is tenni akarótól.

Szia Éva!

Ne haragudj, hogy csak most írok, de nem felejtettelek ám el!

Hol is kezdjem... a legfontosabb, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy az utamba sodort Téged, Neked viszont azért, hogy "összehoztál" Istvánnal.

Az összeülésen ittam a szavait, olyan dolgokra világított rá, ami teljesen passzol rám nézve, pedig én szinte alig beszéltem... hihetetlen és egyben nagyon jó érzés!! (18 órától kb. 21.45-ig voltam ott.)

A feljelentkezés egy csoda volt! Annyira koncentráltam, hogy összerakjam a mondatokat, de ahogy Te is mondtad, nem sok mindent értettem. :D
Aztán amikor kérdezhettem, voltak világos válaszaik, de majd az elemzéskor még tisztábban látok majd. Úgy néz ki, hogy erre hétfőn kerül majd sor.
Viszont ismét megerősítettek abban, hogy az én utam is ez irányba kanyarodik - én is 11-én születtem, mint István! :)

Képzeld, csütörtökön délután az egyik kolléganőm félrehívott, hogy szeretne beszélni velem. Egy fiatal, egykoron félénk, nagyon tiszta lelkű, pályakezdő agrármérnökről van szó, aki márciusban kezdett dolgozni nálunk, és egymás mellett ültünk. Szóval kihívott, és mondta, hogy szeretne elbúcsúzni tőlem, mert egy másik telephelyünkre kell mennie. Megköszönte, hogy megismerhetett, hogy bízhatott bennem, hogy mindig bátorítottam, mellette voltam, hogy tanulhatott tőlem lazaságot, határozottságot, hogy álljon ki önmagáért és hogy sokkal-sokkal nagyobb önbizalma lett, amit nekem köszönhet. És egy "tök tuti" barátnője, kolléganője, és időnként anyukája voltam. Annyira hálás volt; s amikor mondtam neki, hogy igen, tényleg nagyon sokat változott az elmúlt fél évben, azt mondta, ezt csak nekem köszönheti! Aztán megölelt, annyira megható volt! Én nem is gondoltam, hogy ekkora (?), hogy egyáltalán hatással lehetek bárkire, pedig semmit nem csináltam, csak mellette ültem!!
Soha nem éreztem még ilyet, a könnyem is majdnem kicsordult.

És ugye az ok, amiért én felkerestem Istvánt, az a fájdalomtól való félelem a terhesség, szülés kapcsán. Erre is rákérdeztem, kaptam is egyértelmű választ, de mivel nekem "azonnali" megoldásra volt szükségem a ma délelőtti nőgyógyászati rákszűrés miatt (két éve egy másik dokinak nem engedtem ezt sem, mert annyira fájt), Istvántól kértem tanácsot, éééééés soha ilyen élményem orvossal még nem volt! SEMMIT nem éreztem, még csak azt sem, hogy kellemetlen volt!!! Mostanáig nem tudom, hogy a Föntiek, a doki személyisége, a nyugodtsága, a hangja, vagy hogy Jani bejött velem és végig simogatta a karom, vagy hogy megfogadtam István tanácsát -bár egy részét nem tudom, hogy csináltam- , vagy mindezek összesen segítettek ehhez, de akkora megkönnyebbülést, örömet éreztem ezután, hogy azt elmondani nem tudom!

Szóval ha az összeülés utáni két napban ilyen élményeim vannak, kíváncsian várom az ezt követőeket is! :)

Jó értelemben vett furcsa érzés a hallottak tudatában gondolkodni bizonyos dolgokról, megfigyelni az embereket, viselkedésüket...

És ha lehetőségem lesz rá, akkor szeretnék tanulni, megismerni önmagam és elindulni vagy folytatni (?) ezt az utat.

Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm Neked ezt az óriási lehetőséget!

(Bocsánat, ha kicsit hosszúra sikerült a levelem!)

Puszillak:

-Szia B!

Milyen volt a megtapasztalás?

Örülnék ha adnál visszajelzést!

Puszi

Éva

- Persze, nyugodtan feltehetitek a blogra.
Amúgy azóta minden nap tapasztalok "csodamorzsákat", a kellemesekre rácsodálkozom, Örülök neki, ami rossz érzést kelt, azzal küzdök... És próbálom kezelni a "tanultak" alapján, Ezáltal fejlődni. (
Lehet, hogy ezeket jegyzetelnem kéne?)
Van esetleg olyan könyv, amit ajánlanál nekem önismeret vagy tudatosság témakörben?

Még egyszer köszönöm!

Puszi:
B.